Chicago az Egyesült Államok harmadik legnagyobb városa New York és Los Angeles után. Lakosainak száma eléri a 9,6 milliót főt.
A város Illionis állam északkeleti részén, a Michigan-tó délnyugati partján fekszik.
A város alapításakor mocsaras területen a Chicago folyó torkolatánál épültek az első házak.
A fő etnikai csoportok: írek, németek, olaszok és lengyelek. Az itt élő lengyel és szerb népesség alapján Chicago lehetne a második legnagyobb lengyel város Warsó után, és szerb város Belgrád után a világon.
Chicago az egyik legfontosabb közlekedési központ Amerikában. Ez a központi szerep a földrajzi elhelyezkedéséből adódóan az Egyesült Államok gyors területi és népességnövekedésének hatására alakult ki. Az Illinois- és a Michigan-csatorna 1848-as befejezése után az egyik legnagyobb fa- és gabonakikötővé vált. 1856-tól Chicago amerikai vasúti csomópont. Az 1800-as évek végén már több mint száz vonat érkezik vagy indul innen. A közlekedési hálózat hatására lett az élelmiszertartósítás és -csomagolás központjává.
A 442 méter magas Sears Torony Chicago jelképévé vált. A 110 emeletes, rekordmagasságú irodaépület Észak-Amerika legmagasabb épülete.

Életerős, kőkemény, olyakor brutális- az emberek többsége a fenti jelzőkre gondol, ha meghallja Chicago nevét. De hogy szép lenne? Igenis, van szépség ebben az életerős, kőkemény és olykor brutális városban, és ez rendesen meg is ragadja azokat, akik repülővel szelik át a Michigan-tavat, vagy déli irányból Indiana szörnyű acélipari városai, Gary és Hammond irányából autóval érkeznek. A város sziluettje egyike a legszebbeknek a világon, és megjelenik benne valami, ami biztosítja, hogy Chicago nem kényszerül a másodhegedűs szerepére New York mellett.

Ez a valami nem egyéb, mint az a tény, hogy Chicago tanította meg a világot, a felhőkarcolók építésére. A technológia kifejlesztését a szükségszerűség diktálta. 1871-ben tűzvész emésztette el az akkor alig 30 esztendős, nagyrészt fából épült város. Százezren váltak hajléktalanná Annak idején egyértelműen megállapították, hogy az 1871.október 8-án fellobbant nagy tűzvész a a West Side-ról Patrick és Catherine O’Leary istállójából terjedt tova. Azt már a chicagói legenda teszi hozzá- márpedig a chicagói legendákkal nem igen tanácsos vitatkozni- hogy az egész katasztrófa okozója Mrs. O’Leary tehene volt, aki felrúgott egy petróleumlámpát. A történelem mindenesetre feljegyezte, hogy a tűzvész 27 óra hosszat tombolt, 17 ezer épületet semmisített meg, és amikor végül egy zápor kioltotta a városban két épület állt épségben- és ez a tény nem legenda- az egyik a víztorony, a másik Mrs.O’Leary istállója volt. Chicagót sietve kellett újjáépíteni, oly módon, hogy maximálisan tűzbiztos épületszerkezetekkel a lehető legjobban használják ki az építési telkek adottságait. Azokat a tervezőket, akik kidolgozták annak a módját, hogyan lehet fémvázas szerkezetekre olyan épületeket húzni, amelyek ’olyan magasra nőnek, amilyenre akarnak’, ugyanakkor nincsen elegancia és stílus híján, az utóbb közös néven chicagói iskolaként emlegették. Közéjük tartozott Louis Sullivan, Daniel Burnham és később Miles van der Rohe. Frank Lloyd Wright szintén rajta hagyta keze nyomát Chicagón, bár itt elsősorban lakóházakat tervezett. Az ő munkásságuk , valamint tanítványaiké formálta ezt a várost hitelesen megélhető és hitelesen működtethető modern építészeti múzeummá. A tervezés színvonalának tekintetében- és ebben az építészetkritikusok tökéletesen egyetértenek- a városi panoráma minőségét illetően, a sokkal híresebb Manhattan semmilyen tekintetben nem magasabb rendű, mint a chicagói tópart és a környező belvárosi negyed látképe.

A látványt vizsgálva még egy nagy meglepetés vár ránk: a 24 km hosszú tópartot mindvégig homokstrandok és zöldellő parkok kísérik, ami ilyen, alapvetően ipari városban egyáltalán nem megszokott. A Nagy-tavak mellett fekvő városok többségénél is ez a helyzet: velük ellentétben Chicago nem telepített üzemeket, és vasútvonalakat a part mentén, hanem a terület nagy részét parkok és lakónegyedek számára különítette el. Az eredmény: néhány háztömbnyire a nagyváros központjától vidáman napozhatunk, úszhatunk vagy horgászhatunk.

Chicago népessége 3 millió fő. Nagy város tehát, minden mérce szerint. Dimenzióit tekintve azonban messze elmarad New York mögött. Ez egyfelől a ’második város’ komplexusát és ehhez kapcsolódó védekező indulatokat ültette el a városlakóban, másfelől táplálja fejlesztési ambícióikat. Aligha volt kétséges, hogy a büszke építészeti hagyományokkal rendelkező Chicago egy napon előrukkol egy olyan felhőkarcolóval, amely magasabb, mint a New York-i felhőkarcolók bármelyike. Semmi kétség, a Sears Towernek ezt sikerült elérnie e. A Chicagói Szimfonikusok a leghíresebb zenekarok egyike, és az Art Institute is méltán került a nemzetközileg számon tartott múzeumok sorába. Ám ha a helybéliek nem arra törekszenek, hogy a manhattani kifinomultságot majmolják. Megvan a maguk jellegzetes, erőteljes vidáman kaján életszemlélete, amely a leginkább megközelíthetőségükben, a nyitottságukban fejeződik ki. A gépfegyver-ropogtatástól hangos gengszterváros közhelyképétől nehéz megszabadulni,, de itt ma már semmi sem emlékeztet Al Caponéra, és a szervezett bűnözés sem nagyobb, mint bármely más amerikai nagyvárosban. Az üzleti élet elitje általában angolszász származású, de a népesség arculatát erőteljesebben határozza meg az ír, lengyelek, német, olasz és zsidó csoportok hétköznapi tevékenysége, és 1983-ban, a város történetében először fekete polgármestert választottak.

A városközpontot Loopként emlegetik , az elnevezés a belvárosi üzleti negyedét határoló magasvasúti hurokvágányokból származik. A Loop a Chicago Rivertől délre, a folyó partján található. A további negyedeket földrajzilag a belvároshoz viszonyítják, így született meg a North Side, Sousth Side, West Side elnevezés.