Boston az egyik legismertebb amerikai város. Az Atlanti-óceán partján elterülő, a Massachusetts-öböl partján fekvő város, egyben a hasonló nevű amerikai állam fővárosa is.
Boston Amerika egyik leggazdagabb városa, oktatási, kulturális és kutató intézményei messze földről vonzzák az idelátogatókat. Szokták "Amerika Athénjának" is becézni, erőteljes kulturális, tudományos és politikai hatása miatt.
Boston tehát nem gyárairól, üzemeiről, hanem pénzügyi, kereskedelmi, kulturális, oktatási és egészségügyi szolgáltatásairól híres.

Boston szerepe az amerikai történelemben (Függetlenségi Háború) sem elhanyagolható, elég, ha csak a "bostoni teadélutánra", vagy a "bostoni mészárlásra" gondolunk.
Ha Boston, akkor Harvard. Igaz, az 1636-ban alapított, Amerika legrégebbi egyetemének számító intézmény, nem pontosan Bostonban, hanem a bostoni agglomerációhoz tartozó Cambridge-ben található, bár az óriási intézmény egyes részegységei Boston területén is fekszenek.
Boston azonban nemcsak a közeli Harvardról, hanem más, Amerika-szerte híres felsőoktatási intézményéről (pl. Massachusetts Institute of Technology) és az egyetemek mellé települt kutatóintézeteiről is híres.

A high-tech iparágak megtalálják itt számításaikat, ezért több, komputercég, hardware- és szoftverfejlesztő (pl. a Novell) választotta Bostont székhelyéül, de nem szabad megfeledkezni az orvosi és a biotechnológiai kutatásokról sem, illetve a hozzájuk kapcsolódó üzleti vállalkozások jelentőségéről.
Jelen vannak azért a hagyományosabb iparágak képviselői is: érdekesség, hogy a Magyarországon is ismert Reebok cipő székhelye is a bostoni agglomerációban található.
A belvárosban található néhány felhőkarcolót leszámítva, a város arculata egészen európaias, itt sokkal több patinás régi épülettel találkozni, mint más amerikai nagyvárosban.
Boston éghajlata nem a legkellemesebb. A tél hideg és szeles, viszonylag hamar beköszönt, sokszor már októberben, cserébe a tavasz is hamarabb érkezik, gyakran már februárban. A nyár viszont meleg és kellemes, a bostoniak ezt az évszakot élvezik igazán.
Bostont a jelentős számú ír bevándorló miatt, "Ír-Amerika fővárosának" is nevezik. Amerika északi nagyvárosaihoz hasonlóan a lakosság nagyobb része fehér (54%), rajtuk kívül a feketék és az ázsiaiak képviselnek nagyobb csoportokat.

Ez a város magában foglalja Amerika történetét a kezdetektől a XX.sz.-i virágba borulásig, mintegy a fejlődés esszenciáját nyújtva ezáltal. A szűk városhatárok között a nyüzsgő településen 600 000-en élnek. A  teljes agglomeráció népessége azonban a kapcsolódó városi településekkel együtt több min négymillió, és ezek együtt alkotják Nagy-Bostont. A kis szatellitvárosok Amerika hajnalát idézik. A nagyváros egészében, a körzet 70 felsőoktatási intézményével a hatalmas ’szürkeállomány-termelő ipar’ központja. Ez Új-Anglia legnagyobb erőforrása. Boston részleteiben a múltat őrzi, összességében a jövőt szolgálja.

Eltekintve az átmenetileg itt tartózkodó diákok ezreitől, a város lakosságának egyik legjelentősebb (jóllehet ma már nem kizárólagosan meghatározó) csoportját az első telepesek angolszász leszármazottai, a rátartian úri ’bráhminok’ alkotják, akik a Charles Riverig terjeszkedő Beacon Hill elegáns negyedét lakják, Boston északnyugati részén. Határozottan másodhegedűs szerepét játsszák az írekkel szemben, akik 1845, a nagy írországi éhínség elől menekülve árasztották el a várost. Először munkások voltak, később ’csipkefüggyönyös’ polgárok, végül közülük emelkedtek ki a Fitzgeraldok, akiknek útja a városházára, és a Kennedyk, akiknek útja Washingtonba, a Fehér Házba vezetett. Az olaszok ugyanilyen eleven közösséget alkotnak. Ők váltották fel az íreket North End otthonaiban. A fekete közösség Roxybury és South End negyedeiben tömörül. Büszkék hagyományaikra: ők az első felszabadított rabszolgák leszármazottai.

1773.december 16. éjszakáján Sam Adams a Szabadság Fiainak három 50-50 fős csoportjával betört Dartmouth, Eleanor és Beaver nevű brit kereskedelmi hajók fedélzetére. A támadók széénporral dörzsölték be az arcukat és mohikán indiánoknak álcázták magukat. A  három hajó kirakásra váró szállítmányával a Griffin-rakparton horgonyzott. A tomahawk helyett fejszékkel fölfegyverkezett bostoni ’mohikánok’ felhasogatták a teásládákat, hogy tartalmuk a ládák vízbe dobása után biztosan elázzon. Az akcióhoz a dokkokon lelkesen éljenző tömeg asszisztált. Sam unokafivére, John Adams, a későbbi elnök azonnal felismerte , hogy ami történt, nem gyerekes tiltakozási akció, hanem egy nagy történelmi folyamat felbecsülhetetlen értékű állomása. Másnap ezt írta naplójába: ’A teaszállítmány megsemmisítése olyan bátor, olyan vakmerő, olyan eltökélt, olyan rettenthetetlen és visszavonhatatlan gesztus, és olyan fontos és megkerülhetetlen következményei lesznek, hogy ellenállhatatlanul az az érzésem: új korszak kezdődött a történelemben.’ Nem tévedett.