
Született: 1977, Daytona Beach
Magasság: 198 cm
Testsúly: 102 kg
Poszt: dobóhátvéd/kiscsatár (swingman)
Csapatai: Toronto Raptors (1998-2005)
New Jersey Nets (2005-)
Vincent Lamar Carterként született Florida közkedvelt tengerparti üdülőhelyén Daytona Beach-en, a Halifax kórházban 1977. január 27-én
A szülők a kezdetektől fogva szorosan tartották kezükben a gyeplőt. A tanárnőként dolgozó anyuka, Michelle Carter-Robinson, négyéves korától egyik iskolából a másikba iratta gyermekét Delandtól Dél-Miamin keresztül Daytona Beach-ig, hogy a kis Vince a lehető leggondosabb nevelésben és oktatásban részesüljön.
Még csak a hetedik osztályba járt, amikor a Campbell Junior High School egyetemi kosárcsapatába került. A Mainland Gimnázium diákjaként Carter a kosárlabda mellett az iskola röplabda alakulatának kapitányi pozícióját is betöltötte. Jó ideig úgy tűnt, hogy tehetsége nem sportolói, hanem zenei pályára predesztinálja, évekig szaxofonozott, és vezető dobossá fejlődött iskolája zenekarában, melyet mostohaapja, Harry Robinson vezetett. Harmadéves gimisként egy kosarastáborban a legígéretesebb játékosnak választották, ettől kezdve elsősorban ezt kultiválta az általa űzött sportágak közül. Különböző középiskolai kitüntetéseket kapott. 1995-ben Floridában az év legjobb kosárlabdázójának választották.
Ugyanebben az évben színjeles érettségivel az egykor Michael Jordant is okító North Carolina Universityre nyert felvételt, három egyetemi évéből csapata kétszer jutott be az egyetemi bajnokság elődöntőjébe. Övé volt a legjobb gólszázalék a mezőnyben. 1998-ban az év védekező játékosa lett. Az optimistább firkászok már az első idény után az NBA-be követelték, de Carter inkább a Dean Smith edző legendától érkező okos szóra hallgatott, aki jó papként tanítgatta tovább az elképesztő emelkedésű, de a kosárlabda tudományában még erősen ’zöld’ tanítványát.
Mindketten 1998 nyarán látták elérkezettnek az időt arra, hogy Carter bemutatkozzon a profik között, a rugólábút a draft ötödik csapataként következő Golden State Warriors választotta ki magának. Nem sok időt hagytak neki arra, hogy megmelegedjen Oaklandben, mert némi készpénzzel megfejelve rögtön továbbpasszolták a Toronto Raptorsnak, míg cserébe Carter egyetemi csapattárást, Antawn Jamisont kapták ellentételezésként. A hóviharok hazájában bombaüzletet csinálták választottjukkal, mert Carter olyan dolgokat művelt a pályán, hogy a szaksajtó sulykot elevetni hajlamos része rögvest kikiáltotta az 1998 őszén másodjára visszavonuló Michael Jordan utódjának. Mindketten 198 cm magasak, ugyanazon az egyetemen tanultak, ráadásul úgy tűnt, Jordan után Carter is képes ellenállni a gravitációnak. Minden újonc közül ő osztotta ki a legtöbb dobásblokkolást (1.54 praker meccsenként), csapata házi pontkirályaként (18,3), Év_újonca címmel (Rookie of the Year) a zsebében zárta az idényt. Másodévesként népszerűsége töretlenül emelkedett, egészen a szupersztárok elit klubjáig. Pontátlagát 25,7 –re javította, a Raptors pedig története során először jutott el a rájátszásba (New York, 0:3). A dobóhátvéd (shooting guard) és az alacsonybedobó (small forward) posztja között ingázó játékos 2001-re ha lehet, még tovább fejlődött, 27,6-es pontátlagánál NBA-szerte mindössze négyen teljesítettek jobbat.
A Raptors hivatalos ajándékboltjában akkoriban a teljes csapatból egyedül Vince mezét lehetett megvásárolni, igaz harminc különböző színben. Megesett, hogy a Raptors hazai meccseit megelőzően a mindannyiszor eljátszott kanadai himnusz egy sorát az egyik előadó egy alakalommal ’Vince, csodálatos vagy’ strófával helyettesítve énekelte. A csapattárs Charles Oakley egy alkalommal így nyilatkozott a ligaszerte csodált emberről: ’Vince Cartert nézni olyan, mint megtekinteni egy filmet a moziban. Az ember soha nem tudhatja, mi fog történni, egészen a film végéig. Vince egy igazi show.’ Az elismerő szavakból jutott az amúgy e téren nem túl bőkezű Karl Malone-tól is, aki a 200-es All-Star hétvégen e szavakkal süvegezte meg hősünket: ’Mindig azt mondtam, hogy soha nem hozom a gyerekeimet NBA-meccsre, miután visszavonulok. Miután láttalak téged, megváltoztattam a véleményemet.’
2001 tavaszán Vince a Keleti főcsoport elődöntőjéig vezette a Raptorst. Ott a Philadelphia 76ers ellen hat meccs után egálra álltak, a sorsdöntő hetedik derbi délelőttjén Carter elrepült az abban az évben afroamerikai szakon szerzett diplomája átvételére Észak- Karolinába, majd vissza. A sportsajtó a kimerítő tortúra miatt már a mérkőzés előtt ízekre szedte, majd miután a nevezett találkozón elszenvedett vereséggel kiestek, ’felelőtlensége’ miatt kapott hideget-meleget.
2001/02-ben Toronto hősét is utolérte a légtérben előszeretettel szálldosó spílerek végzete, a szakadatlan ugrabugrálástól kikészült a térde, sajgó végtagokkal nem tudta úgy segíteni a csapatot, mint korábban. A szezon kétharmadán túl úgy látszott, hogy Kanada élcsapata ezúttal nem lesz playoff-résztvevő, a tekintélyest hátrányt látva Vince befejezettnek nyilvánította az idényt, és megműtette rakoncátlankodó lábát. A csapat erre ahelyett, hogy összezuhant volna, valósággal megtáltosodott, társai vezérük nélkül verekedték be magukat a playoffba. Ezt látva sokan az addig istenített Carternek estek, mondván, nélküle jobban megy a Raptorsnak, mint vele.
A 2002/03-as idényben megdőlt ez az oktondi tétel, mert ’Air Canada’ lassan krónikussá váló sérülései miatt az idény felét kihagyta, a másik részében csak halovány lenyomata volt önmagának, a Toronto pedig a liga egyik leggyengébb alakulatává válva mélyrepülésbe váltott. A negatív trend az idei bajnokságban (2003/04) sem fordult meg, noha Carter az uborkaszezont messiási elhivatottsággal robotolta végig, a torontóiak 2004 tavaszán nem kerültek be a playoffba.
Ha éppen nem gyötrik sérülések ’Air Canada’ extra teljesítményre képes. Valóságos virtuóza a levegőnek, ebben a fokozatosan elatletizálódó világban is majd fél fejjel a többiek felett játszik. Fantasztikus elemelkedésének a sydneyi olimpián is tanújelét adta, ott egy alkalommal a 213 centiméterre nőtt Frederic Weisst szó szerint átugorva (!) zsákolt.
Több, magát szöcskének képzelő ugróbolonddal ellentétben ügyesen hajigál középtávolról , ráadásul a triplavonal mögül sem gyenge. Megfelelő koncentráltság esetén szépen passzol, védekezésben a saját emberét remekül semlegesíti.
Legnagyobb hibája, hogy a pontszerzésen kívül nem használja ki teljes mértékben páratlan fizikai adottságait, ráadásul hajlamos ez egyénieskedésre.
Amennyiben képes lesz egyéni érdekeit a csapat szolgálatába állítani, évtizedek múltán nemcsak mint fantasztikus rugókkal megáldott tehetségre, hanem mint korszakos egyéniségre emlékezhetünk vissza rá.
Vince 1998-ban hozta létre az ’Embassy of Hope Foundation’ alapítványt, mely segítséget nyújt a gyerekeknek és szüleiknek, Floridában és Torontóban. Az alapítvány szlogenje: ’Higgy az álmaidban!’, ami kifejezi Vince sikerelméletét, míg bátorítást ad másoknak, akik egy kis szerencsével megláthatják, hogy ők is lehetnek nyertesek.
Vincenek lehetősége volt arra is , hogy megalapítsa a ’Vince’s HOOP Group’-ot. A program a kanadai iskolák eredményes tanulóit karolja fel. Ezekben az iskolákban Vince a Toronto Raptors nevében különböző közösségi programokon dolgozik.
|