Nevét IX. Lajos, francia királyról kapta. Más amerikai városokhoz hasonlóan, a szűkebb értelemben vett városmag ("City of St. Louis") viszonylag alacsony lélekszámú (348 ezer lakos), de ha a később hozzánőtt városi övezeteket és településeket is beleszámoljuk ("Greater St. Louis" vagy "St Louis Metropolitan Area"), akkor lakossága kétmillió felett van (2 604 000)!
St. Louis a Mississippi partján fekszik, Missouri államban, de a folyó túlpartján már Illinois kezdődik, ahová szintén átnyúlik a város egy része (pl. East St. Louis).
St. Louis belvárosa egy mészkőplatón található, mely látványosan emelkedik a Mississippi fölé.
A várost a "nyugat kapujaként" is emlegetik az amerikaiak, utalva ezzel a város helyzetére, illetve a ritkán lakott nyugati területeket valóban többen innen közelítik meg.
A város jelképe a híres kapuív, de elég nagyszámú régebbi épülettel is büszkélkedhet.
St. Louis fontos kereskedelmi és ipari központ. Az iparágak egy része a mezőgazdasághoz kapcsolódik, hisz a vidéki tájat az óriási farmgazdaságok uralják.
Talán nem véletlen, hogy a genetikailag módosított élelmiszerek gyártásáról elhíresült Monsanto cég St. Louis-t válaszotta székhelyéül.
Azonban nemcsak a mezőgazdasággal kapcsolatos iparágak kapnak helyet a városban: az 1997-től a Boing részeként működő, harci repülőgépeket és helikoptereket is gyártó McDonnel Douglas cégnek is itt található a székhelye. De olyan híres vállalatoknak, mint a Daimler-Chrysler, a General Motors vagy a Ford Motor Company is van telephelyük a városban.
St. Louis etnikai összetétele más amerikai városokhoz hasonló, de inkább a déliekkel rokonítható, ugyanis a városban az afroamerikaiak vannak többségben a fehér lakossággal szemben.

1769-ben francia telepesek alapították, de spanyol uralom alatt álló területen, és a spanyol kormányzótól kapta a nevét is. A telep gyorsan virágzásnak indult, nemsokára az amerikaiak is megjelentek. A francia uralom után a prémkereskedő- telep 1804-től az Egyesült Államok birtoka lett. Pontosan 13 évvel ezután az első gőzhajó horgonyt vetett a parton- s ezzel a két folyón megkezdődött a gőzhajózás korszak. A felvirágzás hihetetlen ütemű volt. Hamarosan hajók százai horgonyoztak itt. Az 1830-as évek elején még csak ötezer, ember lakott St. Louis-ban, negyven évvel később már több mint 300 ezer. A városba, vagy ahogy lakói büszkén nevezték, a ’Nyugat kapujá’-ba keletről és nyugatról egyaránt áradt az áru, a rakodók szinte percekig sem pihentek, s minden évben idáig futottak egymással versenyt a Mississippi , a Nagy folyó leggyorsabb személyszállító hajó New Orleansból.

A polgárháború idején az északiak kezén maradt és üzemei az északi hadseregnek gyártottak fegyvert, felszerelést. De a háború végén a hajózás már kihalóban volt, és megjelent egy nagy ellenfél: a vasút. 1874-re elkészült a hatalmas s maga idejében csodaszámba menő acélhíd, a Nagy-folyó felett, a város vasúti csomóponttá vált, mindenági az Egyesült Államok második legnagyobb vasúti rendezőközpontja. Gombamódra szaporodtak a kis és nagyobb üzemek, a vasgyártól a sörgyárig.

1904-ben Amerika központjává változott: itt rendezték meg, a Louisiana Purchase (a franciákkal kötött egyezmény) 100.évfordulója alkalmából az akkori világkiállítást. Mesepaloták között gondolákon csónakozhattak a vásár látogatói.

Bér az ipari fejlődés nem állt meg , a város fejlődése visszamaradt. A belvárosa 19. sz. közepére szinte elhagyatott ’romkertté’ vált, jellegzetes nyomornegyeddé. 1953-btól kezdve indult meg azután a nemegyszer keserves harc azért, hogy St. Louisba ismét életet, virágzást hozzanak, és ne csak az ipari üzemek termékei, hanem a város szépségei is újból ismertté tegyék a nevét.

(Viszonylag nagy számban élnek magyarok a városban, magyar nyelvű lap is megjelenik, de nincs összefüggő ’magyar negyed’. )