
Washington, D.C. (District of Columbia, Kolumbia Kerület) az Amerikai Egyesült Államok fővárosa. Az Egyesült Államok kormányzati központjának kijelölésére készített törvényjavaslat aláírása után 1790. július 16-án a Potomac folyó mellett megalapult az Egyesült Államok Columbia Kerülete. A területet Virginia és Maryland állam bocsátotta a szövetségi kormányzat részére, amit George Washington után nevezetek el, és teljes mértékben a kongresszus irányítása alá került. A fővárosi funkciókat megfelelően szolgáló város utcaszerkezetének tervezését Pierre Charles L'Enfant végezte az alapítás idején. A tervek Párizs szerkezetén alapultak. Így lett kialakítva egy rácsszerkezet, ahol a körökből és négyzetekből átlósan keresztülvágva széles sugárutak vezettek ki. Ez a város védelmét is könnyítette invázió esetén. A középpontban van a Capitolium épülete. Az itt élő emberek többsége valamilyen módon kapcsolódik a szövetségi kormányzathoz, vagy közvetlenül ott dolgozik kormányzati alkalmazottként, vagy a sok különféle méretű és politikai irányultságú szervezethez tartozik. Ez a hatalmas mennyiségű szolgáltató-, lobby-, ellátó-, és ipari szervezet csak a kormányzat jelenlétének köszönhetően tartható fenn.
Nem téveszthetjük el, ez a nagyváros nem lehet egyéb, mint egy hatalmas köztársaság fővárosa. A kormányzat valamilyen módon mindenben jelen van. Körös-körül mindenütt emlékművek és minisztériumok. De az itteni építészet inkább támaszkodik az ókori görög és római templomok , mintsem az európai monarchiák katedrálisainak és palotáinak világára. A kormányzati épületek kellemes zöld tájképbe illeszkednek. A 178, 71km2 nagyságú városban 33 parkot találunk. Ezek régi virginiai és marylandi birtokok és ültetvények maradványai és emlékei.
Nagy-Washington területén a virginiai és marylandi elővárosokat is ideszámítva, több mint 3 millió ember ál, de magában a városban csupán 600 ezren laknak. A lakosságnak több mint a fele, fekete, így Washingtonban rendszeresen fekete polgármestert választanak. A kormányzati központban tevékenykedő közalkalmazottak, képviselők, szenátorok, diplomaták és újságírók élete nagymértékben elkülönül a metropolis hétköznapi életétől, amelyben ugyanúgy jelen vannak a nyomornegyedek és a bűnözés, mint bármely más amerikai nagyvárosban. Így a külföldről érkezők előtt is rejtve marad a városnak ez az árnyoldala, ha a látogatást a belvárosi kormányzati negyedre és az attól északnyugati irányban fekvő lakókörzetre korlátozza.
Elnézve a Massahusetts Avenue-n és a környék én álló pompás palotákat és diplomáciai képviseleteket, vagy Georgetown egyetemi városát, nagyon nehéz elhinni, hogy Washington sokáig csak sárfészek volt, amelynek nagy részét a Potomac folyó partján húzódó ingovány töltötte ki.
Az új főváros megtervezésére George Washinton azt a párizsi születésű mérnököt , Pierre Charles L’Enfant-t kérte fel, aki a New York-i Federal Hallt az elnöki beiktatásra átépítette. A bátor francia, aki a Függetlenségi Háború idején az amerikai hadsereg őrnagyaként szolgált, Róma és Versailles által ihletett sugárszerkezetű várostervet készített a szövetségi terület elrendezésére. A terv azonban a fiatal köztársaság pénzügyi teljesítőképességéhez túlméretezettnek bizonyult. A bürokráciával folytatott dühös vitája után a tervezőt, akit a hivatalnokok csak ’L’Enfant terrible-nek’ neveztek, elbocsátották, és Charles L’Enfant végül nyomorban halt meg.
Eltekintve a Fehér Háztól , amely csak félig készült el 1800-ra, amikor is John Adams beköltözött, az egész település a XIX. sz. legnagyobb részében inkább egy lerobbant vadnyugati városhoz hasonlított. Igaz, ebben szerepet játszott az is, hogy 1814-ben az angolok kifosztották és fölégették. A Capitolium befejezése pl. 70 évet vett igénybe. Az utcákat pedig egészen a polgárháborút követő évekig nem kövezték ki teljesen, s csak ekkora sikerült megvalósítani a teljes közvilágítást is. Washington csak a XX.sz-ra töltötte ki L’Enfant nagyvonalú koncepcióját- valószínűleg ennyi időbe tel, amíg a pénzt elő tudták teremteni. Az építészt nagy tiszteletadás mellett újra temették az Arlington House elé.
A látnivalók szempontjából Washington műemléki negyede irgalmasan tömörítő. A lényeges látnivalók azon a négyszögön belül csoportosulnak, amelynek határpontjai keleten a Kongresszusi Könyvtár, Nyugaton a Watergate, s a Potomac partján lévő Lincoln Múzeum. Georgetown a négyszöghöz északnyugati irányban kapcsolódik. Az Arlington National Cemetery (az USA nemzeti panteonja) a Potomac nyugati partján terül el.
|