
Született: 1974, White Hall
Magasság: 205 cm
Testsúly:109 kg
Poszt: erőcsatár/ center (power forward/center)
Csapatai : Washington Wizards (1996-1999)
Orlando Magic (1999-2000)
Detroit Pistons(2000-2006)
Chicago Bulls (2006-)
Pályafutása iskolapélda arra, hogy a világraszóló sikerek eléréséhez a tehetség mellőzhető , ha az ember helyette végtelen szorgalommal és páratlan akaraterővel rendelkezik
Wallace, 1974.szeptember 10-én, egy focicsapatnyi gyereket nevelő család tizedik porontyaként született az alabamai White Hallban. Nem kellett órákat bolyongania ahhoz, hogy megfelelő játszótársakat találjon, 7 bátyjával rendszerint egymás közt kosaraztak. Nem volt egyszere dolga a családi derbiken, mert a tesók legkisebbje is elérte a 194 cm-es magasságot, és mindegyikük az iskola amerikai foci csapatában vezette le fölös energiáit. Labdát ritkán kapott, ezért a rontott dobások összeszedésére, a lecsorgó lasztik megszerzésére specializálta magét,
Középiskolás éveit alatt a kosárlabda mellet kipróbálta a magát a baseballban, az amerikai futballban és atlétikában, érettségizőként mindegyik labdás sportágban bekerült Alabama középiskolai válogatottjába. Először az Auburn Egyetem ajánlott neki ösztöndíjat, de Wallace dúlva- fúlva hagyta ott az edzőtábort, amikor kiderül hogy amerikai futballra gondoltak és nem kosárlabdára.
Nem sokkal ezután Charles Oakley, a New York Knicks játékosa, edzőtábort szervezett az alabamai Livingstone-ban. Miután leszidta a táborlakókat puhányságuk miatta, kihívta a fiúkat egy az egy elleni mérkőzésre. Wallace jelentkezett, majd kettejük meccse Wallace vérző szájával és Oakley orrsérülésével végződött. A Knicks erőcsatára szárnyai alá vette a srácot, és beajánlotta őt a Cuyahoga Főiskolára.
Wallace ottani játékával felkeltette néhány egyetem figyelmét, de két év után gyenge tanulmányi eredményei miatt ott kellet hagyni az iskolát. Oakley ismét a segítségére sietett, egykori egyeteme a Virginia Unionra vették fel pártfogoltját. Ajánlására Dave Robbins mester anélkül ajánlott Bennek ösztöndíjat, hogy előtte látta volna játszani. Nem kellett csalódnia, Bennel a csapat 1995-ben a másodosztályú bajnokság elődöntőjéig menetelt, egy évvel később Wallace bekerült az év legjobb másodosztályú ötösébe
1996-ban jelentkezett az NBA draftra, de az a szégyen érte, hogy egyetlen csapatnak sem kellett. Fogait összeszorítva sorra látogatta a nyári táborokat, először a Boston Celticsnél próbálkozott, de M.L. Carr edző túl alacsonynak találta ahhoz, hogy a profik között erőcsatár vagy center legyen., ezért kiscsatárként és dobóhátvédként szerepeltette a játékban. A dobás soha nem tartozott Big Ben erősségei közé, így hamar repült a Keltáktól. Szabadügynökként végül a Washintonba szerződtették. Három évet töltött itt, de nem kapott túl sok játéklehetőséget. A harmadik évben ő volt a csapat legjobb lepattanozója, de mivel Washingtonban pontgyárost kerestek ezért könnyű szívvel engedték át az Orlandonak. A Magicnél a kezdőben kapott helyet. A csapategyetlen gyzelemmel maradt le az 1999/2000-es playoffról. Az ígéretes eredményt a floridaiak megpróbálták még tovább javítani, ezért kivetették a hálójukat a detroiti Grant Hill-re. A kiscsatár aláírt az Orlandohóz, akik azonnal küldték át Detroitba Ben Wallacet és Chucky Atkinst.
Az üzlet nyertesének eleinte az Orlando látszott, de ebben az esetben is (mint Hamiltonnál) az eltelt idő Joe Dumarst igazolja. Wallace kultikus figurává nőtte ki magát Michigan Államban. 2000/01-ben ő kapkodta össze a legtöbb lepattanót az egész NBA-ben, a következő esztendőben pedig ő lett a liga legjobb lepattanozója és dobásblokkolója.
A Detroit azóta is sokat köszönhet Big Bennek, Billups szerint ő a csapat motorja, a Detroit csak akkor van egyben, ha ő is ott van a pályán. Azonban most Big Ben kiszáll és jövőre már nem erősíti tovább a Big Bandet. De ha ő az a bizonyos motor, akkor mit fog kezdeni a csapat nélküle??
|